Vitorlázzunk!

Bár már a kikötői élet is jó dolog, hiszen a víz közelében vagy, hasonló érdeklődésű emberek vesznek körül, de az igazi mégis az, amikor kisuhansz a nyílt vízre, befogod a szelet a vitorlákba, és a hajó arra megy, amerre te akarod.

Miután sikerült kijutni a kikötőből, elpakoltad a puffereket és a köteleket, megkezdheted az előkészületeket a tulajdonképpeni vitorlázásra. Eddigre eltávolodtál annyira a kikötő szájától, hogy már nem leszel senkinek az útjában (és más sem a tiédben), de azért továbbra is rendszeresen nézz körül. Például azért, hogy megállapítsd, honnan fúj a szél. Ugyanis afelé haladva kell meg felhúznod/kitekerned a nagyvitorlát. Közepes sebességet válassz, amikor még nem sodor el a kormány mellől a szembeszél, de még stabilan megvan a manőverképesség.

Vedd sorra, melyik stopperekkel kell majd dolgoznod, készítsd elő a csörlőkarokat, tisztázd ki a szükséges köteleket. Árbocba tekerhető nagyvitorla esetén a baumot állítsd az árbocra merőlegesen, hogy a vitorla hátsó éle optimálisan feszüljön. Ezt a dirk-el (baum emelő) és az albával tudod elvégezni. A schottra engedj rá egy kicsit, hogy a baumnak legyen némi mozgástere, mert a felhúzás közben biztos, hogy nem mindig szemből jön majd a légáramlat.

Ezen a ponton kettéválik a folyamat:

1. Árbocba tekerhető nagyvitorla

Betekerő kötelét engedd lazára (nyisd ki a stopperét, illetve állítsd szabadonfutóra az árbocon lévő csörlőt), kihúzóját készítsd fel a hátsó csörlőre, abba helyezd be az egyik kart. Kezd el kihúzni a vitorlát! Ez egy darabig igen egyszerű lesz, de amint elég sok vászon kerül elő, biztosan belekap majd a szél, ami már erőkifejtést kíván. Nekifeszülhetsz, de egyszerűbb, ha már ezen a ponton elkezdesz csörlőzni (esteleg valaki beszáll segíteni), ami addig nem is hagysz abba, amíg a vitorla alsó éle el nem éri a kívánt feszességet. Plusz támpont a baumra ragasztott csík, amelyik mutatja, meddig húzhatod hátra a grósz sarkát. Amikor ezt elérted, csukd le a stoppert, vedd ki a csörlőből a kart, tekerd le róla a kötelet, pakold el.

2. Lazy jack-es nagyvitorla

A felhúzót legalább három körrel tedd föl a csörlőre, amibe tegyél bele egy kart. Lendületesen kezd el felhúzni a vitorlát, de folyamatosan nézd a hátsó élét, nem akad-e bele a ponyvát tartó kötelek valamelyikébe. Ha véletlenül igen, kicsit engedd vissza, várd meg, amíg kilobog alóla, és egy határozott rántással húzd a kritikus pont fölé. Ez a szakasz körülbelül addig tart, amíg a felső halfej félútig nem jut. Onnantól már a vitorla tömege lesz az, ami nehézséget jelent (szó szerint), akkor jöhet a csörlőzés. Jellemzően az árbocok csúcsa közelében is látható csík, addig jusson fel a vászon. Ilyen csík hiányában a „nem túl feszes” elsőél a jó megoldás, de azt majd csak akkor tudod belőni, amikor már vitorlázol, ezért hagyd ott a felhúzót, ahol van.

Megvagy a grósszal, már csak a fock/génua hiányzik ahhoz, hogy teljes értékűen tudj haladni. Az orrvitorla betekerő kötelét engedd szabadjára, készítsd fel a csörlőre azt a fockschottot, amelyik oldalra majd kijön a vitolra. Vedd vissza alapjáratra a gázt, és finoman fordítsd arra a hajó orrát, amerre menni akarsz. Ejts le körülbelül negyed- és félszél közé, ott állj neki a kihúzásnak. Figyelj oda arra, hogy a negatív schott (vagyis amelyikre épp nincs szükséged), illetve a betekerő egy pillanatra se feszüljön meg. Mindkét vitorlát állítsd be a menetirányod szerint, kapcsold le a motort (csukd be a propellert, ha olyanod van), kezdj vitorlázni. Ellenőrizd, hogy a vitorlák első éle olyan feszes-e amilyennek lennie kell. Ha nem, feszítéshez kicsit lobogtass ki, és állíts utánuk, az eresztést simán oldd meg a csörlő segítségével, úgy tudsz finoman engedni.

Ha a fenti szövegben túlsok volt az idegen kifejezés, vagy csak szimplán gyakorolnál, jó szívvel ajánljuk tanfolyamainkat és manővertréningjeinket, ahol többek között épp ezeket a macerás dolgokat veheted át képzett oktatóink segítségével.